Calaméo - Stephen King - Az - 1. kötet

Gyakorlatias tréfálók lefogynak. Testkontroll 2 | Harvey Diamond, Marilyn Diamond | download

Srácok, a fikció: hazugságba bújtatott igazság. A jelen fikció igazsága meglehetősen vegyszerű: varázslat igenis létezik.

Related Booklists

Ez volt az otthonom, amióta élek, S ha én már nem leszek, a város itt marad, Utcáit örökké fürkészi a lélek, S ha már szétfoszlott, a bőrödhöz tapad. Eljössz oly sok külhoni év után Képeiddel, miket Idegen ég növesztett Távol szülőhazádtól. Élesedik a tökéletesség A virág kitárja színes szirmát a napnak De a méh nyelve elvéti Visszasüllyed a televénybe sikoltva — a sikolynak mondhatod ami kiül rá, borzongás míg elhervad s eltűnik ELSŐ FEJEZET Az áradás gyakorlatias tréfálók lefogynak 1 A rettegés, amely csak huszonnyolc évvel később múlt el — ha ugyan elmúlt valaha is —, tudomásom, vagyis ismereteim szerint azzal kezdődött, hogy egy újságpapírból hajtogatott kis csónak lefelé sodródott az esőzésektől megduzzadt, út menti lefolyóban.

A csónak egyet szökellt, oldalra dőlt, ismét egyensúlyi helyzetbe jutott, és az alattomos örvényeken hősiesen átvergődve folytatta útját a Witcham és Jackson utca kereszteződésénél álló közlekedési lámpa felé. Ezen a napon azonban, az es esztendő egyik őszi délutánján vakon sötétlett a három-három egymás alatti lámpa mind a négy irányban, mint ahogy sötétek voltak a házak is.

Calaméo - Stephen King - Az - 1. kötet

Már egy hete jóformán szünet nélkül esett az eső, két nappal ezelőtt pedig feltámadt a szél is. Derry legnagyobb részében megszűnt az áramszolgáltatás, és azóta indonéz fogyókúrás tea állt vissza. Az újságpapírból hajtogatott csónak mellett vidáman szaladt egy sárga esőköpenyes, piros gumicsizmás kisfiú.

Az eső ugyan még nem állt el, de végre lanyhulni kezdett.

  • Skuteczny zsírégető dla kobiet

Úgy kopogott a fiú sárga kapucniján, mint egy fészer tetején — meghitt, már-már barátságos neszezéssel. A sárga esőköpenyes fiút George Denbroughnak hívták, és hatéves volt. William, a bátyja, akit Dadogós Billként ismert a derryi általános iskolában a legtöbb srác a tanítókkal egyetemben, bár azok szemtől szembe a világért sem használták volna ezt a csúfnevetotthon volt, éppen kilábalóban egy különösen pocsék influenzából. Ekkor, őszén, nyolc hónappal az igazi rémségek és huszonnyolc évvel a végső leszámolás előtt, Dadogós Bill a tizedik évében járt.

Testkontroll 2 | Harvey Diamond, Marilyn Diamond | download

A csónakot, amely mellett most a kis George rohant, Bill fabrikálta az ágyban ülve, hátát egy halom párnának támasztva, miközben édesanyjuk a Für Elise-t játszotta a szalonban álló zongorán, az eső pedig fáradhatatlanul verte a hálószobaablakot.

Háromnegyed úton a háztól a kereszteződés és a kihunyt közlekedési lámpa felé a Witcham utcát néhány szemeteskuka és négy gyakorlatias tréfálók lefogynak fűrészbak zárta el a járműforgalom elöl.

gyakorlatias tréfálók lefogynak

Rajtuk túl az esővíz kiáradt az ágakkal, kövekkel és ragacsos csomókba tapadt őszi levelekkel eltömött lefolyóból. Az esőzés harmadik napján a víz először csak kis lyukakat vájt a kövezetbe, aztán felbátorodott, s egyre nagyobb darabokat harapott ki belőle, a negyedik napon, déltájban pedig már jókora korogok hajókáztak át megannyi liliputi tutajként a Jackson és Witcham utca kereszteződésén. Ekkorra a város jó néhány lakója már bárkákról faragott ideges élceket. A Jackson utcában a közműveknek még üggyel-bajjal sikerült fenntartani a forgalmat, de a Witcham utca a fűrészbakoktól egészen a városközpontig járhatatlan volt.

Abban azonban mindenki egyetértett, hogy a legrosszabbon már túl vannak. A Kenduskeag folyó a városon kívül, az úgynevezett Pusztán már tetőzött, de nem öntött ki, és a vizét Derryn átvezető betoncsatorna szélétől is elválasztotta néhány szúk centiméter. Egy kis csapat férfi — köztük Zack Denbrough, George és Bill apja — éppen most cipelte el a homokzsákokat, amelyeket előző nap oly rémült kapkodással halmoztak egymásra.

Előző nap még úgy tetszett: a víz óhatatlanul ki fog lépni medréből, és ki tudja, mekkora rombolást visz végbe.

A vész, Isten a tudója, nem volt ismeretlen: az es áradás, ez a nem mindennapi katasztrófa több millió dollárba és majd' két tucat emberéletbe került. Azóta persze eltelt egy kis idő, de még mindig épp elegen emlékeztek rá ahhoz, hogy a többieket is halálra rémítsék.

Az árvíz egyik áldozatát innen huszonöt mérföldre kelet felé, Bucksportban találták meg; a szerencsétlen férfiúnak mindkét szemét, három ujját, továbbá a hímvesszejét és bal lába java részét felfalták a halak.

Csonka kezében még mindig egy Ford kormányának roncsait szorongatta. Most azonban a folyó már apadt, és ha majd a városon túl működésbe lép a bangori vízlépcső, többé semmitől sem kell már tartani; legalábbis ezzel biztatta polgártársait Zack Denbrough, aki a vízlépcsőnél dolgozott. Ami pedig a jövőt illeti, majd csak lesz valahogy.

A lényeg, hogy ezt a mostani bajt átvészeljék, helyreálljon végre az áramszolgáltatás, és az egészre fátylat lehessen gyakorlatias tréfálók lefogynak. Derry lakossága-amint azt Bill Denbroughnak az elkövetkező időkben módja nyílt megtapasztalni — valósággal művészi tökélyre fejlesztette a csapások és tragédiák emlékének eltörlését.

George, valamivel a fűrészbakokon túl, megállt a kátrányrétegbe vájt egyik mély hasadék szélénél.

A hasadék szinte szabályos átlós vonalban metszette át a lejtős utcát, s a jobboldalt álló George-tól mintegy tizenkét méterrel lejjebb, a túloldalon ért véget. A kisfiú hangosan felkacagott — furcsán szállt a boldog gyermeki csilingelés a délután szürke némaságában —, mert észrevette, hogy a szeszélyesen lefelé zúduló víz belesodorta a csónakot a kátrányréteg egyik repedésébe, amely önálló kis mederré, afféle méretarányosan kicsinyített zúgóvá változva követte a nagy, átlós hasadék irányát.

Ekképpen a csónak az utca egyik oldalától a másikig száguldott, oly sebesen, hogy George alig bírt vele lépést tartani. A víz sáros sugarakban fröccsent szét a csizmája alól, és a csizma csatjai vidám egészségétkezések fogyás kísérték George Denbrough robogását különös halála felé. Ezekben a pillanatokban a kisfiú szívét egyetlen érzés kerítette hatalmába: őszinte, hogyan lehet, hogy a fiam lefogyjon szeretet Bill bátyja gyakorlatias tréfálók lefogynak, amelybe némi részvét is vegyült, amiért Bill nem lehet itt, és nem veheti ki részét a mókából.

Persze, ha majd hazaér, igyekszik elmesélni neki, mi történt, de tudta, hogy előadása távolról sem lesz oly szemléletes, mint fordított esetben Billé lenne; akkor bezzeg George úgy érezhetné, mintha ő maga is végigélte volna az egészet! Bill szépen olvasott és ügyesen írt, de Georgenak hatévesen is volt annyi esze, hogy tudja: nem pusztán emiatt sorakozik csupa kitűnő érdemjegy a bátyja bizonyítványában, és nemcsak emiatt vannak úgy oda a tanítók a fogalmazásaiért.

Bill nemcsak ahhoz ért, hogy leírja a dolgokat; másképp is látja őket, mint a többiek. A csónak szinte végigsüvített az átlós csatornán. Valójában csak egy kitépett lap volt a derryi Híradó apróhirdetési rovatából, George azonban most gyakorlatias tréfálók lefogynak őrnaszádnak látta valamelyik háborús filmből, amelyeket néha megnéztek Bill-lel a szombati matinéelőadásokon; legtöbbször John Wayne hadakozott bennük gyakorlatias tréfálók lefogynak japcsikkal.

Az újságpapír hajócska orra száguldás közben kétfelé lövellte a vizet, mígnem a Witcham utca túloldalán lévő csatornához ért. A repedés fölött itt újabb kis patak zúdult át, miáltal jókora örvény keletkezett, és George már-már azt hitte, a víz átcsap a csónakon és elsüllyeszti. Az apró jószág vészesen meg is billent, de aztán, George ujjongó buzdításától kísérve, ismét egyensúlyba került, fordult egyet, és már siklott is tovább a kereszteződés felé; George loholt, hogy le ne maradjon.

Feje fölött hirtelen erőre kapott a dermesztő októberi szél, megzörgetve a fákat, amelyeket a vihar már szinte gyakorlatias tréfálók lefogynak tarka levéltől megfosztott; hiába, ez a vihar az idei év legzordabb kaszásának bizonyult.

George már nyúlt a csónak után, de Bill visszahúzta.

És hol van? Hozd ide. Meg még egy kést meg egy tá-tányért is. És egy do-doboz gy-gy-gyufát. George engedelmesen loholt, gyakorlatias tréfálók lefogynak teljesítse a rendelést. Hallotta, hogy a mamája zongorázik, de most már nem a Für Elise volt műsoron, hanem valami más, ami George-nak kevésbé tetszett, mert olyan szárazon és idegesítőn kattogott; és hallotta azt is, hogy az eső makacsul kopog a konyhaablakon.

Csupa megnyugtató hang — de a pince gondolata már korántsem volt ilyen megnyugtató. George nem szerette a pincét, már a lépcsőn lefelé elveszíti a maximális zsírtartalmat is szorongott, mert úgy képzelte, valami leselkedik a sötétben.

Tudta, hogy ez csacsiság, megmondta a gyakorlatias tréfálók lefogynak, megmondta a mamája, s ami a lényeg, Bill is megmondta, de akkor is Attól is viszolygott, hogy kinyissa az ajtót és villanyt gyújtson, mert mindig arra gondolt — bár ezt a mérhetetlen butaságot még elmondani sem merte senkinek —, hogy mialatt ő a kapcsolót keresi, valamilyen félelmetes karmos kéz könnyedén a csuklójára siklik — aztán letaszítja a sötétbe, amelyből nyirkos szemét és rothadó zöldség bűze árad.

Micsoda hülyeség! Nem is léteznek ilyen karmos-szőrös, fenyegető szörnyek. Persze időnként megesik, hogy valaki begolyózik és megöl egy csomó embert — Chet Huntley is be szokott számolni ilyen dolgokról az esti híradóban —, és persze itt vannak még a komcsik is, de az ő pincéjükben nem lakik semmiféle vérszomjas izé.

gyakorlatias tréfálók lefogynak

Mindhiába — a gondolat azért ott kísértett George tudatában. És azokban a véget nem érően hosszú pillanatokban, amíg jobb kezével kitapogatta a kapcsolót bal karjával halálra szántan az ajtókeretbe kapaszkodvaa pinceszag egyre erősödött, míg szinte az egész világot betöltötte. A doh, a szemét, a rég semmivé bomlott zöldség sokféle szaga olvadt össze egyetlen, félreismerhetetlen, mindent betöltő szaggá — a szörnyetegnek, e minden szörnyetegek legszörnyebbikének bűzévé.

  • joseph heller - Első
  • Fogyókúra szédülés

A lényt, amely ilyen bűzt terjesztett, nem tudta volna megnevezni, csak azt tudta, hogy ott gubbaszt leskelve a mélyben, ugrásra készen. Amúgy mindenevő, de azért szokatlan súlycsökkenési tünetek mégis kisfiúhúsra feni a fogát.

Aznap délelőtt, miután az ajtót kinyitotta, végtelenül soká matatott a kapcsoló után, szokás szerint kétségbeesetten kapaszkodva az ajtótokba, szemét szorosan összepréselve; apró nyelvének hegye úgy bújt ki szája sarkán, mint elgyötört kis gyökér, amely víz után kapaszkodik a sivatagban. Hogy ez röhejes?

Nézzétek már ezt gyakorlatias tréfálók lefogynak Georgie-t! Majrézik a sötétben! Micsoda csecsemő! A helyiségből, amelyet a papája nappalinak, az anyja szalonnak nevezett, lehatolt hozzá a zongora hangja, mintha egy másik világ muzsikája volna; így hallgathatja a víz alatti áramlatokkal küzdő, kimerült úszó a zsúfolt strandon zsivajgó nyaralók beszédének, vidám nevetésének távoli foszlányait Sikerült kitapogatnia a kapcsolót!

Lenyomta és Nincs világosság. Ó, a francba! Az áram! George úgy rántotta vissza a kezét, mintha kígyókkal teli kosárba nyúlt volna, és kalapáló szívvel hőkölt vissza a nyitott pinceajtóból.

Hát persze, az áram — megfeledkezett róla, hogy áramszünet van! Szent Habakuk, most mitévő legyen? Menjen vissza Billhez, és mondja meg neki, hogy nem tudja felhozni a paraffinos dobozt, mert nincs áram, és ő fél, hogy valami ott a pincében elkapja, valami, ami se nem komcsi, se nem tömeggyilkos, hanem mindkettőnél sokkal veszedelmesebb?

gyakorlatias tréfálók lefogynak

Hogy az a valami feltolja a lépcsőn bűzlő lényének egy részét, és egyszer csak átkulcsolja a bokáját? Nagy szám lenne, az biztos!

Mások jót röhögnének az ötleten, de Bill nem. Ő aztán nem 70 kg súlycsökkenés utána, hanem begurulna, és azt mondaná: — Próbálj végre felnőni, Georgie Most akarod ezt a csónakot vagy sem? És mintha csak erre a végszóra várt volna, Bill lekiabált gyakorlatias tréfálók lefogynak — Na mi az, G-g-georgie, mmeghaltál? Így hát a kis George lement a polchoz vezető négy lépcsőn, miközben szíve forrón kalapált a torkában, s a tarkóján mintha vigyázzállásba merevedett volna minden hajszál.

A szeme égett, a keze kihűlt — bizonyosra vette, hogy egyszer csak magától becsapódik a pinceajtó, elzárva előle a konyhaablakon beszivárgó fehéres fényt, gyakorlatias tréfálók lefogynak aztán meghallja a Valamit, ami rosszabb a világ minden komcsijánál és gyilkosánál, rosszabb a japcsiknál, rosszabb még Attilánál, a hunok királyánál is, és száz rémfilm összes réme sem ér a nyomába.

Mély torokhangon dünnyög majd — és ő még azokban az eszelős másodpercekben is hallani fogja ezt a dünnyögést, amíg arra vár, hogy a hasát — mintha cipzárral nyílna — feltépjék. A pinceszag az áradás miatt ma áthatóbb volt, mint valaha. Házuk a lejtős Witcham utca gyakorlatias tréfálók lefogynak állt, közel a magaslat tetejéhez, és így viszonylag jobban jártak, de azért a pincét elöntötte a régi kőalapozáson beszivárgó víz, a kellemetlen, alattomos szag miatt pedig az ember legszívesebben visszatartotta volna a lélegzetét.

George kapkodva tapogatta végig a polcon sorakozó limlomot — cipőtisztítórongyokat, egy doboz Kiwi márkájú cipőkrémet, gyakorlatias tréfálók lefogynak törött petróleumlámpát, két, majdnem üres üveg ablaktisztítót, egy ócska, horpadt padló viaszos gyakorlatias tréfálók lefogynak. Ez utóbbi valamilyen okból felkeltette a kisfiú figyelmét, és jó fél percen át meredt szinte megigézve a doboz tetején díszelgő teknősbékára, majd visszalökte George magához rántotta a dobozt, és amilyen gyorsan csak vitte a lába, fel vágtatott tigris szem fogyás lépcsőn.

Közben hirtelen rádöbbent, hogy az inge kilóg a nadrágból, és máris tudta: ez lesz a veszte. A gyakorlatias tréfálók lefogynak lapuló izé csak úgy tesz, mintha elengedte volna, hogy aztán az utolsó percben az ing szabadon lifegő végénél fogva visszarántsa, és akkor Beért a konyhába, és teljes gyakorlatias tréfálók lefogynak bevágta az ajtót maga mögött.

Az ajtó nagyot csattant, George pedig lehunyt szemmel nekidőlt, markában szorongatva a paraffinos dobozt. Hónalját és homlokát kiverte az izzadság. A zongora közben elhallgatott, és a levegőben a mama hangja úszott gyakorlatias tréfálók lefogynak — Georgie, legközelebb nem tudnál még nagyobbat csapni az ajtón? Ha igyekszel, még néhány tányért is összetörhetsz a konyhaszekrényben. George felvihogott. Most már nem félt; a félelem olyan gyorsan párolgott el, ahogy a lidérces álmát felejti el az ember, holott az imént még dideregve és fogvacogva riadt fel — de aztán végigtapogatja magát és körülnéz a szobájában, megbizonyosodik róla, hogy az egészet csak álmodta, és az emlék máris fakulni kezd.

gyakorlatias tréfálók lefogynak

Mire felkel, a felét már el is felejtette; mire kibújik a zuhany alól és megtörülközik, a háromnegyede is elillant; reggeli utánra pedig már foszlánya sem maradt. Eltűnt mindenestül Az a teknősbéka, gondolta George, miközben a gyufás fiók felé ment.

gyakorlatias tréfálók lefogynak

Hol is láttam már ilyen teknősbékát? De a kérdésre nem tudott felelni, és így el is hessegette. Kivette a gyufát a fiókból, majd a megfelelő rekeszből kiemelt egy kést is az élét gondosan eltartva magától, ahogy apu mutattaaz ebédlőszekrényből pedig egy tányért is magához vett, majd visszament Bill szobájába.

Ott volt még az öreg Philco rádió is, amelyből korántsem Chopin vagy Bach szólt, hanem egy Little Richard-szám, de olyan halkan, hogy Little Richardnak éppen a nyers, kemény ősereje ment veszendőbe. Édesanyjuk, aki a Juilliardon tanult klasszikus zongoramuzsikát, gyűlölte a rock and rollt. Nem arról volt szó, hogy nem kedveli: egyszerűen irtózott tőle. George maga elé képzelt egy két lábon járó hatalmas, barna seggfejet, és felvihogott.