Michael Mansfield

Május 13-án (pénteken!) déltájban érkeztünk Dunaszerdahelyre, ahol a Csemadok kultúrházban terveztük a Pokoli szimfóniák ősbemutatóját. Azért itt, a Felvidéken történt mindez, mert e hely a könyv mened-zserének, Bíró Szabinak a kulturális sasfészke. Emellett a kötet sajátos narrátora, Angyal Sanyi is itt lakik. Továbbá azért is, mert itt van a könyv technikai szülőhelye is (lévén, hogy a kiadó pozsonyi illetőségű), és e „lerakatból” szállítottuk haza Magyarországra a könyvek egy részét.

Estére megérkezett Jonathan Cross barátunk is, így a könyvbemutatón az öt szerzőből négyen kiülhettünk a publikum elé, hogy beszéljünk a kötet különös világáról és a magunk gondolatairól. Nagyszerűen sikerült az este! Magával ragadott a sok érdeklődő arc, a kedves, figyelmes tekintetek! Amikor éppen egy kérdésre válaszolva arról beszéltem, hogy a kiadók manapság cserben hagyták a szerzőket, hiszen még a könyv technikai megszületését is  velük  (velünk!) akarják fizettetni és  jeleztem, hogy a jövőt abban látom, hogy a köteteket el kell vinni a közönségnek és személyesen kell átnyújtani a könyvbemutatókon, akkor pontosan ilyen publikumot képzeltem magam elé!

Igazán örömömre szolgált a “teltházban” jelen lévő fiatalok aránya. Nekem úgy tűnt, a határon túl sokkal érdeklődőbbek egymás iránt a magyarok és jobban szívják magukba az ismereteket, jobban értékelik csodálatos nyelvünk szépségeit, jobban vágyják a magyar nyelvű sorok olvasását, mint az anyaországban.

Külön köszönetet mondok a szervezésért, a fáradozásért, a sütés-főzésért, a cél érdekében végzett minden egyes áldozatért. Szabinak kösz a felkínált borokat, amiket ez alkalomra látott jónak felbontatni. Mi viszont jónak láttuk megkóstolgatni az „ördögi csábítás” e kellékét. Stílusos volt a hastáncbemutató is – a táncosnő angyalszány-fátyollal libbent be, hogy aztán egy igazán ördögi bemutatót tartson. Az est, mind hangulatával, mind pedig a végső eredményével mindenképpen biztató volt, hiszen már az elején elértünk valamennyit a kitűzött célból, jelesül azt, hogy sok kézbe személyesen odaadhattuk a mi kis kötetünket. Öröm volt látni a „kígyózó” sorokat, a lelkes olvasókat, akik dedikálásra vártak, kezükben a mi kékes-fekete borítójú szerzeményünkkel, és mellette a saját regényeinkkel is.

Nagyon reménykedem,  hogy a folytatás is eredményes lesz. Ugyanis a dunaszerdahelyi ősbemutató csupán a kezdet; a hazai könyvturné ezután veszi kezdetét, melynek keretében terveim szerint több magyarországi város művelődési központjában, vagy könyvtárában meg fogunk fordulni a Pokoli szimfóniákkal.

Végül az est lecsengéseként kicsit ünnepeltünk, magunkban, magunkat, ha úgy tetszik.

No, végre, egy gitár! – avagy – Afterparty – ünneplés magunkban.

Élmény együtt dolgozni, különösen akkor, ha ilyen gördülékenyen jutunk el az ötlettől a megvalósulásig. Amilyen jó volt a kezdés, szeretném, sőt, mi több, hiszek benne, hogy a folytatás sem lesz kevésbé sikeres!

A további fejleményekről és a könyvbemutató-sorozat következő állomásáról természetesen időben hírt adok.