A minap megkeresett Sebők Zsófia újságíró, hogy egy interjúban felfedje Marcellus kilétét. Szívesen válaszoltam neki. Íme, a beszélgetés, mely több internetes újságban is napvilágot látott.

 

Róma itt van

Interjú Marcellus Mihály regényíróval

– Tegyük kicsit egyszerűbbé az olvasók dolgát! Van, ugye Mészáros Mihály, akinek a kétezres évek elejétől jelennek meg regényei, kisregényei, novellái és cikkei Michael Mansfield néven. Most pedig bekopogott ez az új figura, Marcellus Mihály. Bemutatnád nekünk, ki is ő, és hogyan született?

– Ha Michael Mansfield a lelkem egyik, talán egy kicsit vagányabb, kalandosabb fele, akkor hadd mondjam azt, hogy Marcellus tökéletesen betölti a másik felét. Mint tudjuk, ez is álnév, de úgy hiszem, hitelesen idomul az általa kreált regények ókori világához. Marcellus, az író, inkább a tudomány felé fordulóbb, akinek a keze és a fantáziája jobban meg van kötve, hiszen egy történelmi regény esetében nem lehet csupán légből kapott dolgokat leírni. Bár én igyekszem feszegetni a korlátokat, hogy igazi szórakozást nyújtsak, de tény, hogy Marcellusként sokkal több adattal kell operálni. Mindezek figyelembe vételével – és ne ijedjenek meg: skizoid jegyek nélkül is – a két írói egyéniség jól megfér bennem. És ami a legfontosabb: örülök, hogy régi álmom, a történelmi regényírás is megvalósult az életemben.

Honnan jött az a nagyszerű ötlet, hogy különféle szórakoztató, izgalmas regényeken keresztül mutasd be a római kori Pannónia történetét?

– Egyrészt Róma kezének nyomai és helyi hatásai mindig is itt voltak az országban. Ha jól belegondolunk, a főváros budai oldalának mai elrendeződése, a főutak iránya nagyban a rómaiak által épített vonalakhoz igazodik. A jelenlegi kultúránkon pedig sokkal jobban érezteti hatását az egykori Imperium, mint például az ősmagyarság tudata. Ezzel senki érzéseit nem akartam megbántani, természetesen, csak azt akarom mondani, hogy érezhető Róma jelenléte, és én magam is úgy nőttem fel, hogy valamiféle büszkeséget éreztem, amikor Aquincumra, Savariára és a többi romanizálódott pannon városra gondoltam, meg arra, hogy éppenséggel hazánk töltötte be a traianusi birodalom, vagyis a legnagyobb kiterjedést elért Római Birodalom északkeleti határának védelmi szerepét. Mindezeket figyelembe véve nem túlzás hát, ha azt mondom, Róma itt van, itt maradt az utcáinkon, és ahogy mondani szokták, a téma az utcán hever, csak le kell hajolni. Persze, ennél azért többről van szó. Egyrészt egyszerű, hangulatos, izgalmas és ismeretterjesztő jellegű regényt akartam alkotni – ez utóbbi nagyon fontos! Másfelől, létezik egyfajta idealista érzés is a lelkemben, ami visszhangra talált ebben a világban, így aztán igazi vonzalom ösztönzött a római kori regényeim írására. És persze, a szerencse is segített, amikor a Historium kiadó felkért, illetve lehetőséget adott egy ilyen nagy történelmi batyu kibontására…

– Milyen sorozatra számíthatunk? Ugyanazon szereplőgárda köré épülnek érdekesebbnél érdekesebb epizódok, vagy csak a helyszín lesz állandó?

– Hálás dolog a közönség által megszokott figurákat tovább éltetni egy-egy következő regényben. Erre van is lehetőségem a Historium jóvoltából remekül kitalált marokkönyvek megjelentetése kapcsán. Főhősöm, akivel novemberben megismerkedhet a nagyérdemű, rövidebb könyvekben tovább fog élni és izgalmas történetekkel fogja szórakoztatni az olvasókat. A nagyobb lélegzetű Pannonia Romanum könyvek viszont akkora ugrást jelentenek az időben, hogy maximum csak leszármazottakat alkalmazhatok szereplőknek, de ugyanazt a figurát már nem. Helyhez kötött sem szeretnék lenni, hiszen sok csoda van e határokon belül, amit Pannoniának nevezünk. De tény, hogy az első két könyv Aquincumhoz kapcsolódik – a városhoz, melyet fénykorában néhány korabeli utazó kis Rómának nevezett, és ez biztosan jelent valamit.

– A sorozat első kötete novemberben jelenik meg, és A veterán címet viseli. Kérlek, mesélj nekünk kicsit erről a könyvről, és ha lehet, a műhelytitkairól is!

– A veterán nem harcos-könyv, nem a légióban, vagy a csatamezőn játszódik, noha talán sokan ezt várják. De vannak harcok, melyeket magunknak kell megvívni, és bizony, néha ezek nehezebbek is, mint beállni egy seregbe és a közös lendülettel együttküzdeni. Marcus Lupius Melior, a veterán, a főhős maga is egy ilyen személyes helyzetbe kerül, ahol is nemcsak ereje, de lojalitása, hűsége és szíve is próbára tétetik a küzdelemben. Mint említettem, ez a harc nem csatamezőn, hanem Aquincum, az egyre gyarapodó, éppen városi rangra készülő település utcáin, fürdőjében, hivatalaiban, vagy a villái sötét szobáiban folyik. Gyilkosság, bosszú, ármány sorakozik a palettán, de nem akarok a történet elé vágni. Inkább arról beszélnék, hogy miféle örömöket lel az ember egy ilyen könyv elkészítésében. Egyrészt szeretek írni és ez már önmagában is boldogság. Másrészt egy történelmi írásban ott az igény, hogy az ember a saját szemével nézze meg a helyszíneket, saját ujjaival tapogassa meg a kétezer éves köveket, vagy sétáljon végig a romok között, melyek a regényeiben újraépülnek. Ez egy csodálatos újjászületés a helynek, és a teremtés csodája az alkotónak. Ezt éreztem magam is, ahogy a nyáron számtalan helyen, Valcumtól Aquincumig romokat simogattam, jegyzeteket és fotókat készítettem, hogy átitatódjak a hely és a kor illatával. Remek dolog. Ha módomban állna, vállalkozást indítanék abból a célból, hogy túrák induljanak a római emlékeink felfedezésére. Bizonyára léteznek olyan hagyományőrző szervezetek, akik mindezt a szívükön viselnék. Ha valóban vannak ilyenek, én szorítok nekik, és szívesen támogatnám, hogy minél többekkel ismertessék meg azt a kort és kultúrát, amely jóval a magyar hon létezése előtt már padlófűtéssel, higiéniával, közoktatással, joggal és renddel ajándékozta meg ezt a vidéket, hogy csak néhányat említsek. Én a könyveim segítségével igyekszem mindezt megismertetni.

– Mi mindent várhatunk A veterán után? Meddig kívánod feltárni Pannónia történetét és titkait?

– Az alkotás oldaláról nézve a dolognak nincsenek határai. A veterán i.sz. 108-ban és 124-ben játszódik, Hadrianus uralma alatt. Ha Aquincum igazi településtörténete Traianusszal, vagy ő előtte valamivel kezdődik is, a katonai település A veterán időszakaiban, tehát Hadrianus korában mutatja meg bájait és válik éretté. Fontos tudni, hogy mindenképpen hiteles képet akartam festeni Hadrianusról, még akkor is, ha nem sűrűn szerepel a regény oldalain. De ez az ő világa, az általa „felhozott” birodalom. Érzékeltetni akarom az ő tehetségét a kormányzáshoz, a birodalmi adminisztáció javításához, vagy a katonák sorsa és a határvédelem iránti érzékenységét. Ez a könyv róla szól, még ha keveset szerepel is benne. Nem akarom elárulni későbbi terveimet, de nagy vágyam az Alsó Pannóniát is keservesen érintő markomann háború feldolgozása, és Marcus Aurelius szerepeltetése, természetesen mindezt a már említett regényes stílusban. Később pedig áttenném a színhelyet egy kicsit, hiszen vannak még itt remek vidékek. Gondoljunk csak Savariára, amely előbb kapott városi rangot, mint Aquincum, és a Borostyán-út menti elhelyezkedése miatt nagyobbá, gazdagabbá is vált. Tehát téma van, és idő is, hogy sokat meséljek kedves olvasóimnak erről a csodálatos környékről és e nem kevésbé lenyűgöző korról. Remélem, olvasói érdeklődés is lesz szép számmal.

– Ha jól tudom, Marcellus Mihály ezen az interjún keresztül szólal meg először hivatalosan. Mit üzen ő az olvasóknak?

– Hogy szeressék a történelmet. Lehet, hogy a gazdasági mutatók elemzése, a politika népszerűbb tudomány manapság, de önmagunkra a történelemben találunk rá, hiszen múltunk egyben a jövőnk is, úgy hiszem. Másik jó tanácsom, hogy olvassanak sokat. Remélem, e sorozattal felcsigázom az érdeklődést az antikkor iránt és egyben kirándulásra is serkentem a közönséget. Abban a remek helyzetben vagyunk ugyanis, hogy megnézhetjük, ami felkelti a kíváncsiságunkat. Egy karnyújtásra van a Balaton-felvidék, Gorsium, Aquincum, mindent pillanatok alatt el lehet érni, meg lehet nézni. Érdeklődést, de mindenek előtt regényeimhez jó szórakozást kívánok a tisztelt olvasóknak!

– Köszönöm az interjút!

 

Sebők Zsófia

2011.09.11